"Játszótér az egész lakás…

A mi kis egyéves himalája-perzsánk, Pamacs esetében némi korlátozással ez egész pontosan így: „játszótér az egész lakás, és játék benne minden, ami él és mozog, és az is, ami nem…”.

Tagadhatatlan ugyanis, hogy ő a lakás úrnője, s mint ilyen, pontosan azt tehet, amit csak akar. Büntetlenül megrághat, téphet, haraphat, karmolhat, pofozhat bármit, amíg az nem veszélyes rá nézve.
Nem épp kezdő macskatartóként ugyan, de még mindig könnyedén befolyásolhatóak vagyunk, ha cicusunk jólétéről van szó. Ennek köszönhetően természetesen egyre nő lakásunkban az egy négyzetméterre jutó, vásárolt, „csilli-villi” macskajátékok száma.

Igazán rendes Pamacstól, hogy NÉHA azért játszik ezekkel is, így olyan érzésünk támadhat, hogy valóban megérte ennyi pénzt adni értük.

Rangsorolni nem tudnám, melyik játék a kedvence, ezért összeállítottam a TOP 10-es listánkat a legkedveltebbekről.

1. A csörgő kindertojás.
Hamar megtanultam, hogy ha egy cicus meg akar szerezni magának valamit, akkor előbb-utóbb úgyis nála fog kikötni. Akkor meg miért ne okozzunk neki örömet?
A húsvétra kapott kindertojások sosem „élnek” túl sokáig nálunk, a közepében lévő sárga tojás pedig ideálisnak bizonyult, hogy egy kalandos kedvű, pedigrés jószág végigpofozza mind a 60 négyzetméterünkön, az összes lehetséges irányban.
Hogy még élvezetesebb legyen számára (és saját türelmünket is eddzük kicsit), rájöttem, mivel lehetne megspékelni a dolgot. Először pár szem „kétkalóriás cukorkára” gondoltam, de a mentolos illat nem volt éppen nyerő.
Mivel dolgozzon hát ilyenkor a szorgos gazdi? Azzal, amije van: előszedi villamosmérnök férje szerszámosládáját, és kihalássza belőle azokat az apró dolgokat, amik megfelelőnek látszanak. – Szerintem még egyetlen villamosmérnök vagy villanyszerelő se gondolta volna, mi mindenre lehet jó az érvéghüvely…

2. Karácsonyfadísz
Ha már az ünnepek… Karácsonykor azon rettegtem, hogy a fenyődíszek túl sokáig nem ékeskedhetnek a rendeltetésüknek megfelelő helyen. Aggodalmam nem volt alaptalan, mivel cicus gyorsabban le tudta szedni őket, mint ahogyan én feltettem.
Versenyeztünk, és csalnom kellett: egy fonalakkal betekert gömböt szó szerint a karmai közé vetettem. Néha ennyi is elég egy kölyökmacska boldogságához!
Lassan újra itt vannak az ünnepek, és a dísz még ma is a kedvenc játékok egyike, bár már egyáltalán nem hasonlít egykori önmagára. Igaz, hogy a gömb néha hetekre eltűnik (egy ekkora lakásban ez nem kis leleményességet igényel a mi kis kedvencünktől), de mindig előkerül, akár az éjszaka közepén is, hatalmas ugrabugrálás és rohangálás kíséretében.

3. Nyers tésztadarabok
Egyetlen olyan hely van a lakásban, ahová Pamacs nem mehet be bármikor: ez pedig a kamra. Épp ezért, szinte folyton a zárt ajtó előtt posztol ráérős idejében (tehát nem alvó-, játszó- vagy evésidőben). Persze gyakran előfordul, (hogy-hogynem…) hogy bejut…
Ilyenkor általában egyetlen cél lebeg a szeme előtt: feljutni a polcok tetejére, és tésztát szerezni. Ugyanis a száraz tészta hihetetlenül jól végigpofozható mind a járólapon, mind a parkettán.
Nem tudom, mikor aranyosabb: amikor megpróbál kihalászni egy-két szálat a számára „ottfelejtett” zacskóból; vagy amikor sikerül neki, és büszkén a szájába kapja, hogy alkalmas játszóteret keressen neki.
De emiatt nem kell aggódnom, mivel minden egyes tésztadarab MINDIG ugyanott köt ki: a szőnyeg egy bizonyos, meghatározott sarka alatt. Olyan komoly, mérnöki pontossággal tünteti ott el, hogy tényleg öröm nézni…

4. Gumilabda
Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy szívtelen módon ennek a macskának nincsenek „gyári” játékai. Pedig ez nem igaz.
Ezek közül az egyik legkedveltebb darab egy mini kosárlabda, amit egy macskás magazin mellékleteként hoztunk haza.
A férjem a maga 2 méteres magasságával évekig, versenyszerűen kosarazott, de még őt is megszégyenítik azok a mozdulatok és figurák, amiket cicus ad elő játék közben.
Hogy hogyan tudja pattogtatni a labdát szőrös mancsú kedvencünk, még nem sikerült rájönnöm, de gyakran hallom, hogy bizony pattog az a labda, néha az éjszaka közepén.
Persze ez a labda is kicsit megfáradt már: látszanak rajta a karmolás- és harapásnyomok. De ez sem olyan meglepő, hiszen a minilabda egy minioroszlán karmai közé került…

5. Tollas bot
A kiállítások elengedhetetlen kellékei azok a gumibotocskák, amiknek a végére színes tollakat, csillámokat vagy gumiszálakat applikáltak.
Egy kiállítás-látogatás alkalmával mi is beruháztunk egy ilyenre. Elég nagy sikere lett. A hozzánk vendégségbe érkezők is előszeretettel játszottak ilyen módon a mi kis karmos jószágunkkal. Ennek persze az lett a nem túl meglepő következménye, hogy a bot végén lévő tollmennyiség kb. 3 hét alatt a negyedére csökkent. De legalább a lakás legváratlanabb pontjain találkozhatunk színes tolldarabokkal.

6. Macskabútor
A kiállítások egyik nagy előnye, hogy ott gyönyörű cicusokat láthatunk. A másik, hogy kisebb-nagyobb kedvezménnyel vásárolhatunk mindenféle szépet és jót házikedvencünknek (akit persze csak azért nem vittünk magunkkal, hogy a többi macskának is legyen némi esélye).
Egy ilyen alkalommal szereztünk be mi is egy pofás kis macskabútort Pamacsnak, ami még azóta is a lakás éke.
A kaparófa-rész rendeltetésszerűen működik. Én pedig azt hittem, hogy a bútor legérdekesebb része az aljában lévő odú lesz. – Fél év alatt ha kétszer belement (ez lehet a lakás macskaszőrtől legkevésbé sújtotta területe).
Természetesen nem lenne igazi macskabútor, ha nem volna rajta egy gumin lógó, csörgő, tollas gömb, amit Pamacs úgy tud pofozni, hogy Rocky is megirigyelné a technikáját.
Eddig kétszer pótoltam a kitépett tollakat a labdában, és már ismét aktuális ez a művelet.
„Ami elromolhat, az el is romlik”, mondja Murpy; „amit szét lehet szedni, egy cicus szét is szedi”, mondják a macskagazdik…

7. Zacskók és dobozok
Nem tudom, mi volt a leghülyébb… izé, legszokatlanabb hely, ahová őszőrössége eddig bemászott. (A magas szárú csizmám és a mosógép tuti benne van az első 5-ben…)
De azt tudom, mi nem szokatlan: a zacskók és a dobozok megtámadása, lakásba kerülésük után, lehetőségtől függően (értsd: gazdifigyelem) fél-10 percen belül.
Ez biztos genetikailag van kódolva, mert még nem találkoztam olyan macskával, amelyik ne imádott volna belemászni minden ilyesmibe.
Ha lehet ilyet megállapítani, akkor a zacskók közül egy bizonyos svéd bútoráruház hatalmas kék műanyagszatyra a nyerő; dobozok közül pedig bármelyik, amelyik éppen 1 számmal kisebb, mint az azt megtámadó macska.
Most, hogy Pamacs lassan eléri a 4 kilót, és újra növeszti a téli bundáját, a nyerő méret az édesanyám 35-ös (!!!) lábbelijeihez tartozó cipősdoboz.
Mindig elcsodálkozom a macskák csontfelépítésének eme, szinte a természet törvényeit meghazudtoló tulajdonságán…

8. Papírzsebkendő és papírgalacsin
Ami az asztalról leesik, jó eséllyel vélik Pamacs prédájává. Akár azelőtt is, hogy leesne. Épp ezért egyetlen toll, elem, papírzsebkendő vagy papírfecni sincs biztonságban.
A papírzsebkendők iránt érzett ellenszenv vélhetően még kölyökkorából ered, amikor a csípás kis szemét ilyen alkalmatossággal próbáltuk megtörölni. Már akkor rájött, hogy a bútorokon élesített körmeivel pillanatok alatt cafatokra tudja őket szaggatni.
Bár már csípával nem küzdünk, a zsepik örök ellenségek maradnak, s gyakran találkozom gondosan, apró darabokra széttépett, fehér hullájukkal a piros szőnyegen (és csak ott).
A papírfecnik se jártak sokkal jobban, - talán a zsebkendőkkel való távoli rokonságuk miatt. Vagy csak azért, mert olyan klasszul végig lehetőket pofozni a lakáson.

9. Kezem, lábam
Imádom a kölyökmacskákat. Legfőképp azt a korszakot, amikor vadászni tanulnak, és minden félelem nélkül támadják meg még az őket simogatni kívánó kezeket is. Ilyenkor harapnak és a hátsó lábukkal rugdalnak.
Szerencsére Pamacs tudja, hogy ezt nagyon szeretem, és nem nőtte ki ezt a támadási szisztémát.
Azonban az is tagadhatatlan, hogy a kismacskával együtt a fogai és a karmai is megnőttek – ezért sokszor úgy nézek ki, mint aki az aprítóban felejtette a kezét. Noha ő azért figyel rá, hogy ne okozzon komoly kárt abban a kézben, amelyiktől a vacsorát kapja.
A lábamnak azonban nincsen ilyen funkciója, így szabad préda.
Az első lábujj-harapdálás óta gondosan ügyelek arra, hogy rendesen betakarózzam, de van, hogy ez sem segít. Pamacs ugyanis osonni is nagyon jól tud (majdnem olyan jól, mint teljesen ártatlanul nézni, hiszen semmi rosszat nem tett), és néha már csak azt veszem észre, hogy bemászott a takaróm alá, és elkezdett játszani a lábujjaimmal.
Egyszer talán rájövök, hogy a férjemet miért nem részesíti ebben a kegyben…

10. …
Ide azt akartam írni, hogy az „idegeink”. De ahogy itt dorombol mellettem ez a kis szőrcsomó, nem tehetem. Mert bár sokszor gondolom, hogy a randalírozással csak a figyelmünket akarja felhívni rá, hogy ideje vele játszani, nem lehet rá haragudni.
Olyankor sem, amikor a férjem óvatlanul rálép a szőnyegnek „annak” a sarkára, és a tészták apró darabokra törnek; és olyankor sem, amikor éjjel, félálomban a WC felé botorkálva a lábunk alá kerül egy gumilabda, egy karácsonyfadísz, vagy akár egy fogkrémestubus…

Hisz mi lenne velünk nélküle???"

Garamszegi Márta