A hetedik cicában egy kutya veszett el!

"Bár alapvetően "kutyapártinak" gondoltam magam, a jelenlegi állás alapján meg kellett állapítanom, imádom a macskákat. Kertes házba költözésünk óta egy egész lakótelepnyi cicánk lett. Szám szerint hét.
Mindegyiküket imádjuk/imádom! Egyéniségek egytől egyig.

A legaktívabb mégis a hetedikként érkező Hucucu, röviden HUCU. Egészen pici cica volt, amikor nagy felfedezőként megjelent az udvarunkon. Ő (is) minket választott gazdinak, tudta, a legjobb helyen jár. Finom falatok, veszélymentes környezet, simogató kezek és játék-játék-játék vár rá.
Azt hittük, hiperaktivitását csak kölyökségének köszönhetjük, de a helyzet két év után sem változott.

Jellemét leginkább egy energiabomba és egy kutya keverékéhez lehetne hasonlítani. Kinti cica lévén nap közben bóklászik, fürkésző tekintettel kutatva mozgó "valami" után, legyen az falevél, bogár, pillangó, béka, de kerti munka idején remekül "elvan" az épp mozgásban lévő gereblyével, kapával, gyomlálás alatt a gyommal, beleértve a kezemet is.

Mindene a játék, a játék bármilyen formája bármikor, bárhol, bárkivel és bármivel.
Ilyen macsekot még nem láttam, hihetetlen számomra a mai napig, hogy kergetni kell, mint egy kutyust, mert azt szereti. Futni kell előle, mint egy kutyus elől, mert élvezi ha kergethet. Bújócskázni kell a fák és bokrok között vele, mint egy kutyával, mert az nagy élmény neki. Ezek az aktív sport programok, aminek következtében fáradt eb módjára a fűbe rogyva liheg. Liheg. Szó szerint. Kis pihenő elteltével azonban "brennyegő" hanggal jelzi, folytatódjék a játék.

Játék-játék-játék....
A kutyaélethez tartozik még az apportírozás (eldobott apróságok visszahozása), persze csakis játék reményében, és hogy házőrzőként is remekül helytáll. Ha valaki megáll a ház előtt, fülhegyezve lépeget a kapu felé, épp hogy csak nem ugat.
Minden nap foglalkozni kell vele, különben a fölösleges energiáját macskaterrorba fekteti, a többi hat társát üldözi. Orvul kilesi, megközelíti, és szigorúan csak akkor támad, amikor a másik nem számít rá. Persze mindezt játékból, mert abból ugye sohasem elég.

Tehát minden nap délutánján macskajátszótér az udvar. Aktív sport, labdajátékok, és a szomszédtól megszerzett lila tollas végű valaha volt ceruza a kedvenc. Rosszabb esetben, amikor dolgom van, ő szaladgálva, esetleg őrült módjára rohangálva kísér a hatalmas udvar minden szegletébe, legyen szó viráglocsolásról vagy az aranyhalak etetéséről, ő egyszerűen mindenhol ott van.
Imádnivaló"

Tyihák Katalin