Tizenhat éves voltam, amikor elhatároztam, hogy macskakölyköt viszek haza. Az ötlet nem talált igazán jó fogadtatásra. A legfőbb ellenző apám volt, aki addig szó nélkül tűrte a felvonultatott állatseregletet lakásunkban. Amikor közöltem, hogy macskát hozok haza, egyszerűen azt mondta: nem.

Magyarázatot követelő kérdésemre a válasz tömören annyi volt, hogy azért, mert macska. Mondanom sem kell, hogy fél évvel később már ölében egy cicával nézte kedvenc tévéműsorait. Vajon miért van az emberek többségében egyfajta ellenszenv a macskák iránt? Hiszen a legtöbben semmit sem tudnak arról, hogy mennyi örömmel (és persze kötelességgel) jár a macskák tartása és tenyésztése.

A szeretet nem elég 

Ahhoz, hogy macskát vigyünk a házhoz nem elég az, hogy szeretjük az állatokat. Az állattartás nem csak örömmel, hanem felelősséggel és sok munkával is jár, a költségekről nem is beszélve. Tudnunk kell a helyes etetésről, az állat ápolásáról, és alapvető egészségügyi ellátásáról. Ha mindent kellően átgondolunk és mindezek után úgy clöntünk, hogy macska kerül a házhoz, garantálhatom, hogy senki sem bánja meg. Remélem, hogy az elmúlt évek tapasztalatából sokat át tudok adni az olvasóknak, ezzel is növelve a macskabarátok és tenyésztők táborát.

 "Nem kell sétáltatni" 

Tréfásan azt szoktam mondani, hogy a macskák legnagyobb előnye a kutyákkal szemben, hogy nem kell őket sétálni vinni. De mielőtt hazavinnénk kedvencünket, gondoljuk végig azokat a legfontosabb ápolási teendőket, amiket minden nap meg kell csinálnunk. Az egyik a macska toalett edényének a tisztítása, a másik az etetés. Mindkettőt naponta kétszer: reggel és este el kell végezni. Amennyiben hosszú szőrű macskát választottunk, akkor azt naponta fésülni is kell. Bár nem naponta, de rendszeresen kell tisztítani a fülüket, némelyik fajtánál a szemet is. A bútorok megkímélése céljából az sem árt, ha kéthetente lecsípjük a macskakörmök hegyét.

Kedvencünket minimum évente oltásra kell vinni. Tudom, hogy elsó hallásra ez nem tűnik soknak, de higgyék el, néha az ember szeretne egy-egy napot kihagyni. Már sokszor megtörtént, hogy az az új tulajdonos — aki két hete még pénzt nem kímélve boldogan távozott a várva várt kedvenccel — egyszercsak megjelenik a tenyésztőnél, és inkább ingyen visszaadja a kölyköt, csak szabaduljon tőle. Sajnos az is nagyon gyakran előfordul — főleg az ajándékba kapott házicicákkal —‚ hogy egyszerűen kiteszik az utcára, mint valami megunt bútordarabot.

 Tessék választani... 

De most nézzük azt az esetet, amikor erről szó sincs, és mindent átgondolva elhatározzunk, hogy macska kerül a házhoz. Az első kérdés az, hogy milyen cicát válasszunk. Aki nem akar feltétlenül tenyészteni, annak melegen tudom ajánlani a házi cicákat is, akikből (sajnos) az év minden szakában nagy választék van az elajándékozandók listáján. Természetesen sokan szeretnének egy szép fajtiszta cicában gyönyörködni otthon, nekik először el kell dönteniük, hogy melyik fajtát válasszák.

A cicákat négy fő csoportra oszthatjuk, perzsák, sziámi/orientálisok, rövid szőrűek és félhosszú szőrűek. A perzsa cicák igénylik a legtöbb ápolást, őket rendszeresen kell fésülni és tisztítani a szemüket, természetüket tekintve ők a legnyugodtabbak. A félhosszú szőrű cicák szőre szintén sok ápolást igényel, de közel sem annyit, mint a perzsáké, ők olyan igazi macskás természetűek. Magyarországon a mainecoon, norvég erdei és a szibériai macskákat tenyésztik félhosszú szőrű fajtákból. A rövid szőrűek már szinte semmilyen napi „karbantartást” nem igényelnek, természetük megegyezik a félhosszú szőrűekével, de előfordulnak köztük élénkebb fajták is, mint például az abesszínek, akiket a macskatársadalom legelevenebb tagjának tartanak. A sziámi macskák ápolást tekintve szintén kellemes társak, de ők bizony nagyon élénk, minden lében kanál macskák, akik még ráadásul véleményüket hangos nyávogással adják gazdáik tudtára.

Sokszor előfordult már az, hogy új tulajdonosok rosszul választottak, unalmasnak találták a perzsa macskájukat, hiszen egész nap csak fekszik. De olyan is megtörtént, hogy sziámi, vagy abesszín cica bukott meg magaviseletből, mondván, hogy ezt nem lehet idegekkel bírni, olyan, mint egy sajtkukac. Abban az esetben ha a házicicát választottuk — és nem egy lakásban tartott rendszeresen oltott és féregtelenített anyától származik leendő kedvencünk —‚ legjobb, ha az első utunk az állatorvoshoz vezet, aki beadja neki a szükséges oltásokat, és megvizsgálja, hogy van-e benne valamilyen parazita (fülrüh, bolha).

 Kedvenc vagy tenyészmacska?

Ha tenyésztőtől vásárolunk egy fajtatiszta cicát, akkor nem árt előre eldöntenünk, hogy mi lesz kedvencünk sorsa: csak gyönyörködni szeretnénk benne, vagy esetleg mi is szeretnénk tenyészteni majd a jövőben. Ezt feltétlenül mondjuk meg a tenyésztőnek, mert a kölyköket minőségük szerint három csoportra lehet osztani: kedvenc, tenyészminőségű, showminőségű. A showminőség azt jelenti, hogy a cica nem csak tenyésztésre alkalmas, hanem a kiállításokon nagyobb eredmények elérésére is komoly esélye van. Természetesen a kölyök ára a minőséggel együtt emelkedik.

Gyakori, hogy a vevő azt mondja: „Nekem jó lesz ez a cica is, hiszen én nem akarok vele tenyészteni, csak egyszer vagy kétszer szeretnénk kölyköket.” Ebben az esetben ne sajnáljuk kifizetni a szebb kölyökért a kicsit magasabb árat. Bízhatunk abban, hogy a tenyésztőtől egészséges kölyköt kapunk, de azért nem árt, ha néhány dologra odafigyelünk. 

Szempontok a kölyökválasztáshoz 

Soha ne vegyünk olyan helyről cicát, ahol a felnőtt állatok ápolatlanok, vagy nem látszanak teljesen egészségeseknek, ahol nem találjuk a környezetet tisztának, és ahol vonakodnak megmutatni a többi macskát. A kölykök 10-12 hetes korban vihetők el. Fiatalabb cicát soha ne vegyünk, mert a fiatalabb cicák még nem teljesen önállóak. Az első oltást csak nyolc- hetes korukban kaphatják meg, és két hét szükséges ahhoz, hogy az oltás megüljön és védettséget nyújtson a cica számára. Az a jó oltás, ami minimum gyomor- és bélgyulladás, valamint a macskanátha ellen védettséget nyújt a cicának. Ne vegyünk soha olyan kölyköt, akinek nincs oltása.

Ha a kölyök már betöltötte a 12 hetet, akkor már a második ismétlő oltást is meg kellett kapnia. Az egészséges kiscica kövér, tiszta fülű, és szőrű, csillogó szemű és jó illatú. Ha ezeket a legfontosabb szempontokat betartják, akkor biztosak lehetnek abban, hogy egy olyan cicát visznek haza, aki az elkövetkező 10-12 évben sok örömet fog szerezni. 

Németh László

sziámi tenyésztő, Okonor Cattery

További cikkek:

Kiscicákkal kapcsolatos teendők