Tisztelt doktor úr!

Most két éves az irartalanított kandúrom, aki 3 hónapos kora óta lakik velünk kertes házban. Eddig csak az ablakba ült ki nézelődni a kutyáim miatt. Párszor már leugrott  onnan, a kutya viszont visszazavarta, tehát nem tudott túlzottan sokat szaglászni, nézelődni a kerteben. Aug 25-en hajnalban viszont megszökött, és azóta sem jött vissza még. Ennek már négy napja. A cica kinti macskaként született, és azt követően került lakásba.  A kérdésem az lenne, hogy vssza fog jönni a cicám? Ő egyébként egy igazi kis imádnivaló rosszcsont volt a lakásban, és egyáltalán nem olyan nyugodt, mint a másik két cicám.

Válaszát előre is köszönöm!

Csermely Anita

        Tisztelt Pszihologus Ur !

-Azt szeretnem megkerdezni Onntol ,hogy egy talalt cicust ,hogyan szokasam meg arra ,hogy ne feljen es bizzon bennunk . Amikor ra talaltunk 1 nappal ezelott egy birman cicusra kb. 1 vagy 2 eves lehet, nagyon nyuzott es kimerult volt.

- Amiota behoztuk a lakasba csak bujkal es csak akkor jon elo ha nincs itthon senki es csak akkor hajlando enni es wc-re menni is vagy ejjel . Allat orvoshoz meg nem merem elvinni nehogy ujjabb traumanak tagyem ki szegenyt . Mit javasol mit csinaljunk ?

    Valaszat elore is koszonom !

Üdvözlöm!

3 nőstény cicánk van, anya és két lánya, mind ivartalanítottak. Az egyik "kölyök" (3 évesek) már korábban is a stressz jeleit produkálta, tépte a szőrét, bepisilt. Feromon párologtatót vettünk neki, úgy látszott, a probléma megoldódott. Később újrakezdődött, abban az időszakban, nagyon keveset voltam itthon. Újabb párologtató, kevesebb eredménnyel. Aztán új munkahely, többet vagyok itthon (tudni kell, hogy ez a cica nagyon ragaszkodik hozzám).

Pár hete azonban megtörtént a baj. A testvére felnyikkant, mert véletlenül ráléptem a lábára, odajött hozzá, hogy mi baja van, majd minden előzmény nélkül nekirontott az anyjuknak. Próbáltuk békíteni őket, de nem sikerült. Azóta anyukámnál van, próbáltam párszor hazahozni, de a másik kettő már retteg tőle. Az állatorvos azt mondta, nem tud segíteni...

Szeretném, ha újra velünk lehetne, de nem tudom, hogy mit tehetnék. Nemsokára új lakásba költözünk, abban reménykedem, az új környezet segíthet... Addig is tudok bármit tenni az ügy javulása érdekében? Segítségét előre is köszönöm.

Tisztelt Doktor úr!

Két cicám van, a nagyobb néhány hónappal múlt egy éves kandúr, a kisebbik nála kb. 3 hónappal fiatalabb kislány. A kandúr kb. 2 hónaposan került hozzám, emberekkel nagyon barátságos, bújós igazi szobacica. Mindkettő ivartalanított. Januárban került hozzám a második cica, eléggé félős volt már a kezdetektől, napokig elbújt, de később láthatóan megbarátkozott a környezettel, kb. 10 napig voltak szoktatva egymáshoz, egyre nagyobb sikerrel, de nagy barátság most sincs. Elvannak egymás mellett. A kisebbik néha még megijed, összerezzen hirtelen zajokra. Amikor a közelben vagyok, nincs láthatóan semmi gond közöttük. Néha megfigyeltem, hogy a kisebbik cica alvás közben néha "ütögeti" a nagyobbat, ha épp úgy fekszenek, hogy eléri a másik macskát. Ilyenkor szerintem elfogadható mértékű játékos harcba keverednek egymással, de egyáltalán nem morognak, fújnak. Azonban előfordult már, amikor én nem voltam a közelben, párom elmondása alapján a nagyobb cica durván bántja a kisebbet. Harapdálja, nem hagyja békén. Ami miatt tulajdonképpen elkezdtem megírni a hozzászólásomat, az pedig a következő: mostanában sokszor arra jövök haza, hogy a nagyobbik macska fekszik valamelyik nagyobbik helyén, lapít, a kisebbik pedig amint meglát engem, elszalad, ha közeledek fúj, magas hangon nyávog rám, de nem támad, és a pupillái óriásira tágulnak, teljesen kikészül vmitől. Amint megfogom kb. fél perc szeretgetés után már meg is nyugszik, a hátracsapott fülek előkerülnek, és már dorombol is... Okozhatja ezt a stresszt a másik macska, illetve hogyan lehetne leszoktatni erről, ha le lehet egyáltalán? Mindig kiemelten figyeltem arra, hogy egyenlő törődést kapjanak, sőt, hogy a nagyobb cica kapjon prioritást, de attól tartok, hogy ettől még féltékeny valamiért... Válaszát előre is köszönöm

Dániel

Jó napot kivánok!

3 napja új tag van a családunkban, egy 12 hetes fehér kiscicalány. Kiderült, hogy teljesen süket! Csaláadunkban 2 gyermek van ( 8 és 10 évesek), nagyon szeretik a cicust.

Társasházban lakunk Svájcban,  nincs kertünk, nem is tudnánk kiengedni, igy még jobb is neki.

Több kérdésem is lenne:

- nevelés, kommunikácio: kézjelek, spriccelö, mimika?? van erröl valahol irodalom?

- póráz? szoktatás? sétáltatás lehetsége? ha egyszer elkezdjük, akkor MINDEN nap ki KELL vinni, vagy csak amikor mi akarjuk? Nem fog neki hiányozni utána a "szabadság"?

- egyedül tartás? jó neki egyedül? kettő cicát nem tudnánk tartani, remélem igy is teljes életet tudunk neki biztositani!

- mivel még nem volt soha cicánk, kérdésem az egyedül hagyásra vonatkozik: mennyi időre lehet őt egyedül hagyni? Kirándulás, munka, vásárlás...

és amitől a legjobban tartok, az a hangos nyávogás!! :)

Igaz, hogy a hallássérült cicák hangosabban nyávognak???

Lehet ilyen kis korban már a későbbi viselkedésre vonatkoztatni? Most nem nyávog sokat, és hamar abba is hagyja, ha nem lát minket.

- más az, ha egy cica egy gyerkes családban nő fel, ahol nem feltétlen ő van a középpontban?? Gondolom előnyösebb a későbbi magatartászavarok kialakulásának megelőzésében... Jól gondolom?

Köszönöm előre is a válaszait!

Szép napot kívánok

Juditta

Tisztelt Doktorúr!

Van egy 2 éves lány cicánk, akivel az a gondunk, hogy csak a pisiléshez használja a saját wc-jét. Amikor nagy wc-nie kell akkor a szönyegre végzi a dolgát. Hiába szólunk érte, hiába fenyitjuk meg nem változik semmi. De ez nem volt mindig így, kezdetekben minden rendben volt, és mindig használta a saját wc-jét. Vajon miért változott ez meg, és mit lehetne tenni azért, hogy ismét jó kis cica legyen?

Válaszát előre is köszönöm 

 Tisztelt Doktor Ur!

Segitseget szeretnek kerni Ontol.

Van nalunk a lakasban 2 macska. A gondok a nagyobbikkal vannak, aki az utobbi idoben rendszeresen pisil a sajat parnaira / fekhelyeire.

A problema az, ahogy nem tudjuk, hogy mi valtja ki belole ezt a viselkedest. regebben is tortent ilyen, amikor "dadara" volt bizva, tehat mi nem voltunk a kozelben napokig. 

Az alom hasznalattal nincs gondja. Arra gondltunk, hogy talan az uj macska miatt van, de nem kacsolhato ossze egyertelmuen a piszkitas, es a masik macska jelenlete. Az idosebbik 2 a fiatalabbik 1 eves.

Ha volna valami otlet, vagy lanacs arra, hogy hogyan lehetne megoldani ezt a problemat, kerem segitsen.

Tisztelettel:

Egy ketsegbeesett macskatulajdonos.

Tisztelt Doktor Úr!

Három cicám van egy panel lakásban, 10, 9, 9 évesek, két lány , egy fiú, az idősebbok lány a két testvér anyja. Egész életükben külön voltak csukva, mert azt a tanácsot kaptam, hogy ne is próbálkozzam az összeszoktatásukal. Házimacska mindhárom, és igaz hogy nem túl fiatalok, azonban mégis szeretném, ha ez a nehéz rendszer esetleg megváltozzon. Kérem tanácsát. hogyan lenne érdemes megpróbálkozni az összeszoktatással, nem igazán barátságosak egymással, ha néha megpróbálom őket összeengedni, nem is nagyon próbálkoztam eddig, nehogy nagyobb sérülés érje őket. Előre is köszönöm válaszát!

Tisztelt Uram!

Több éves kínlódás és végső elkeseredésemben fordulok Önhöz.Új párommal egy új cica is került az életembe, ami több problémát is okozott, és már kicsúszott a kezemből a dolog. Az én cicám akivel régen semmi gondom nem volt, (lány 7-8 éves, nem ivartalanított) aki azóta mindent összepisil, asztal, ruha cipő, ágy, szőnyeg,parketta...összevissza szaladgál, ugrál mint aki megkergült időközömként, de főleg éjfél után! amikor én aludnék...már egyszerűen idegileg nem bírom.Sajnos egészségi állapotunk is eléggé rossz, így ez is megnehezíti a macskákkal való foglalatoskodást. Már a cicám elajándékozásában is gondolkoztam, de nem találok senkit akinek felnőtt cica kéne, menhelyre nem szeretném adni, mert úgy hallottam, ott el is altatják, ha nincs jelentkező gazdi. Éjjel szinte megkergül és aludni sem lehet tőle, de kizárni sem tudom a szobából, és mostmár mindenhová felugrál, teljesen megkeregült,viszont nagyon aranyos, kedves, és nagyon kár lenne érte, de sajnos az előbb említett okok miatt én már nem tudok mit kezdeni vele. Hozzá kell tennem, hogy a lányomé volt a cica, aki közben felnőtt és kirepült, és nem vitte magával, mert nem lehetett a körülményei miatt.

A párom "hozott" lány, ivartalanított 11 éves cicájával meg az a gond, hogy kicsi kora óta állva pisil, így szerteszét spriccelődik a pisi az alom körül, eleinte a falra pisilt, de egy műanyag lap használatával megvédtem a falat, de maradt a szétspriccelő vizelettócsa naponta többszöri takarítgatása... Zárt macska alomtálba nem volt hajlandó hosszas szoktatás ellenére sem beleszokni, így maradt az említett variáció.

Illetve a kaparófát nem használja, és már teljesen leamortizálta a lakást, cafatokban lóg a tapéta, összekarmolva a küszöb, bútor...bár ahol legtöbbet kaparta a szekrényt oda tettem egy szőnyeget, amit időközönként lecserélek, ha már elhasználódott, de azért még a többi helyet is használja a körmei koptatásához. Egyébként panelban lakunk, nem járnak, jártak ki soha.

Tudom az állattartás nagy felelősség, de ezt nem én választoitta, belekényszerültem.

Tud-e valamit tanácsolni, vagy esetleg olyan helyet ahová az én cicámat lelki nyugalommal beadhatmám, mert azt hiszem, hogy a különböző próbálkozásokhoz már nincs elég testi lelki erőm az egészségem miatt sajnos.

Nagyon szépen köszönöm válaszát, tisztelettel:Éva

Jó napot! Ivartalanított 3 éves fiú macskám napok óta órákat nyávog esténként, nem lehet tőle aludni. 3 hete került elő pár heti csavargás után, azóta nem engedem ki a lakásból, de az éjszakai kiabálás csak pár napja van. Ha mindenkit felébreszt, akkor befejezi és lefekszik. A kikéretőzés megmaradt nála, de nem merem kiengedni. Mit tudnak javasolni? Előre is köszönöm a segítségét!!

Tisztelt Doktor Úr!

Sürgős problémával fordulok önhöz: a cicám 11 éves, de remek kondícióban van, kb 5-7 évesnek néz ki. Nagydarab, ivartalanított nőstény, jó kedélyű, kedves, kifejezetten bújós cicus. Tavaly októberben került hozzánk, az egyik lakótársam anyukája már nem tudta tovább tartani őt, és a mamáját, ezért befogadtuk őket. A szóban forgó cica eredetileg nem hozzám tartozott az albérleten belül, teljesen önkényesen "választott ki" engem, szinte rögtön, amikor ideköltöztek, azóta én gondozom. A problémák néhány hete kezdődtek vele, amikor a mamáját, aki idős korára sajnos rákos lett, el kellett altatnunk. A macskám a betegség legutolsó szakaszában és azóta is, folyamatosan nyávog. Nappal kevésbé, de éjjel képes órákig ordítani. Fizikai problémája nincs, az étvágya rendben van, szobatisztasági gondjai sincsenek, semmi olyasmi, ami betegségre utalna, sőt, amikor nem nyávog, a kedélye is jó (néha bánatosnak tűnik, de nyilvánvalóan a másik cica hiánya miatt). Eleinte azt gondoltuk, hogy a másik cica betegsége nyomasztja, majd azt, hogy gyászol. De én kertes házban nőttem fel, mindig macskák vettek körül és még soha, egyiküknél sem tapasztaltam ilyen heves, sokáig tartó gyászreakciót. Valóban megsiratják a másikat, de nem hetekig, ilyen kétségbeesetten. A fegyelmezés egyetlen formája sem használ, sem a szép szó, sem a keménység, olyan, mintha nem értené, hogy nekünk rossz, amit csinál. Direkt próbálunk a "szavába vágva" azonnal fegyelmezni, hogy minél biztosabban összekösse ezt a bizonyos nyávogást a megtorlással, de semmi hatása nincs. Sokszor határozottan úgy tűnik, mintha akarna valamit, mintha követelőzne, de képtelenek vagyunk rájönni, hogy mit szeretne, mert mindene megvan. Ráadásul, a társa halála óta összesen néhány napot volt egyedül, mert hárman lakunk az albérletben és ebből ketten otthon dolgozunk: az egyik én vagyok, akit gazdinak választott, a másik pedig az a lakótársam, aki idehozta őket és akit születése óta ismer. Ebből következően elég sok figyelmet kap. Értem én, hogy még csak kb 9 hónapja, hogy el kellett költöznie, aztán a télen beteg lett a társa és kb 1 hónapja meghalt, és így most egyetlen cica sincs mellette, nyilván túl sok minden változott az elmúlt egy évben, de sürgős kérdés lenne, hogy nem tudunk-e valahogy segíteni neki a feldolgozásban. Napi 4-5 órákat alszunk, de ezt leszámítva is eléggé idegtépő a helyzet, van, hogy órákig alig lehet megmaradni a lakásban a folyamatos nyávogástól. Hogyan lehetne megértetni vele, hogy ettől nem lesz jobb, és hogy nekünk nagyon rossz amit csinál? Van valami módszer amivel rá tudnánk venni, hogy legalább éjjel ne sírjon (bár lehet, hogy pont az éjszakák a legrosszabbak mert akkor nem foglalkozik vele senki)? Biztos, hogy még mindig a másik cicus miatt sír, és nem azért mert esetleg el van kényeztetve, de ez nem bukott ki, amíg volt kivel elfoglania magát rajtunk kívül? Ja és még valami, ami fontos lehet: eddig minden éjjel velem aludt, és  volt egy közös szertartásunk: lefekvés előtt 10-15 perc csak az övé, hasvakargatás, összebújás, amit akar. Ezután mindig lefeküdt a lábamhoz, és reggelig vagy aludt, vagy csendben elvolt a lakásban a társával. Soha nem csináltak rosszat és reggel általában a lábamon aludt, amikor felébredtem. Újabban viszont (a másik cica még élt, amikor ezt elkezdte) csak a 10-15 perces szertartás maradt, az is csak pár percre lerövidítve, aztán már megy is nyávogni, és a végén a lakótársammal alszik a lakás másik végében. Már azon is gondolkodtam, hogy az egész ügy azért van, mert velem van problémája. Két "roham" között úgy viselkedik ahogy szokott, bújik, játszik, elvan. Ráadásul kezd átállni arra, hogy nappal alszik, éjjel nyávog. Próbáltuk már azt is, hogy nappal nem hagytuk aludni, hátha estére elfárad, és éjjel megint alszik, mint régen, de egyrészt nem tudunk a lakás minden pontján a nap minden percében arra figyelni hogy alszik-e, másrészt volt, hogy már majdnem elájult a fáradtságtól, de akkor sem feküdt le éjszaka, csak pár órára (az az a pár óra, amikor végre minket is hagy aludni). Mit tehetnénk vele? És ha nem tehetünk semmit, vajon meddig tart még nála ez az időszak? 

Nagyon jó lenne, ha tudna segíteni, mert most már nem csak a többheti kialvatlanság nyomaszt, hanem a cicámért is kezdek nagyon komolyan aggódni... Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Doktor Úr!

Nehéz kérdéssel fordulok Önhöz.
Van egy ivartalanított, 13 éves lány cicánk. Semmit nem tudunk, mit történt vele 5-6 hónapos koráig, míg hozzánk került. Az biztos, hogy mindig nagyon vad volt, de az évek során neveléssel, szeretettel, kölcsönös alkalmazkodással sikerült kordában tartani vadságát. Világ életében sárkányként védte területét (a kertet, a lakást) minden "betolakodó"-val szemben, a nálánál nagyobb kutyákkal mindig kiemelten agresszív volt. Nagy eredmény, hogy a szomszéd két cicáját elfogadta, persze kikövetelve az öregebbnek járó tiszteletet. Az emberekkel szemben (egy-két kisebb támadást leszámítva) békés, bújós, megszabva a határokat. Ha ezt bárki túllépné, figyelmeztető harapással jelez. Ha valami nem tetszik neki, morog, fúj, majd odébb áll, csak nagyon ritkán támad ránk.
A sokk egy hete ért: a ház előtt dolgoztam, mikor arra sétált egy hölgy egy pórázon vezetett német juhásszal, mikor az én macskám eszementül agresszívan neki támadt a kutyának. Szerettem volna elkerülni a tragikus összecsapást, ezért elkaptam a grabancát, és behoztam a lakásba. Ezen a kb. 20 méteren szana-szét tépte mindkét kézfejemet (min. 20-25 harapás), sebészeti ellátásra kényszerültem. Amint a lakásba beértünk, mintha semmi sem történt volna, azonnal tudta, hogy nagyon-nagyon rosszat tett, vagy két napig meghúzta magát, enni is alig mert kérni, pedig a hangos kiabáláson kívül nem kapott büntetést (magammal foglalkoztam a vérző, sajgó sebek miatt). Egy állatorvos véleménye szerint (telefonos beszélgetés alapján) az öregkorral járó leépülés lehet a háttérben, el kell altatni, mert kiszámíthatatlan (nyugtatózni nem lehet, mert kijáró cica). Szeretném kikérni az Ön véleményét, hogyan lehet ezt elkerülni. Annyi szeretetet kér és ad, nagyon szociális, érző, gondolkodó kis lény amúgy, még a gyakorlott cicások is meglepődnek látván a bújását, ragaszkodását! Szeretném, ha velünk maradhatna még sokáig.
Köszönettel várom szíves válaszát.

kedves pszichológus!

a macskám 7 és fél hete megszülte 4 kölykét. 3-4 hétig nagyon jól evett,de aztán alig evett,csak pár falatot az ételéből és nagyon furcsa hangokat adott ki.és 3 héttel ezelőtt eltünt.nem tudja,hogy mi baja lehetett?? megmérgezték? sok volt neki a 4 kölyök első szülésre? a válaszát megköszönném.

BesTer, ha elküldöd a mail címed a dor001@index.hu-ra, akkor lehet h tudok segíteni, addig is amíg itt nem kapsz esetleg jobb választ.

Van egy barátnőm, augusztusban lesz az esküvője, és mivel tudtam róla, hogy imádja a cicákat, sejtettem, hogy ennél szebb ajándékot nem tudnék kitalálni, mivel a párja nem rajongott az ötletért. Na nem azért, mert nem szereti a cicákat, csak úgy gondolta, hogy egy macska nem panellakásba való. Elhoztam egy félperzsa ajándék kiscicát, 2napig nálunk volt, rászoktattuk az alomra, de ami furcsa volt, nem kaparta be maga után.Aztán elkerült a végléges helyére. Megfürdettük néhány nap múlva. Sokat játszottak vele, simogatták, és ő ezt nyugodtan tűrte, ráfeküdt a vőlegény hasára, aludt. Semmi probléma nem volt. Aztán körülbelül egy hete felhívott a barátnőm, hogy új helyet kell neki keresni, mert nem lehet vele semmit csinálni, ha felé nyúlnak rögtön támad,nem hagyja magát simogatni, és még mindig nem kaparja el maga után az almot.Én úgy tudom, hogy kb 6 hetesen lehet elhozni a kiscicát az anyja mellől, és nem sokkal utána már a cicakaját (juniort) meg kellene ennie, de ez a kiscica 3 hete van náluk, és még mindig csak tejet iszik.
Mit lehetne csinálni? Már a vőlegény is belenyugodott volna, ha nem lenne ilyen rosszaság.
Köszönöm: Eszter

Tisztelt Doktor Úr!

Tanácsát szeretném kérni 1 éves lány cicánk furcsa viselkedésének kezelése kapcsán. Számunkra érthetetlen módon már egyáltalán nem akar a házba bejönni, csak etetés előtt, illetve villámlátogatásokra (ekkor is csak beszalad, nyávog, s szinte rögtön ki is megy, nagy ritkán 1-2 percre leheveredik valahová). Ha becsukjuk az ajtót, amikor bent van, hatalmas tiltakozó nyávogásba kezd. Emellett - tőle nem megszokott módon - megállás nélkül vadászik, ami nem lenne probléma, hiszen ezt diktálják az ösztönei, de már odáig fajult, hogy ma reggelre három halott madarat találtunk a kertben. S ez kiegészül azzal, hogy semmilyen étellel nem elégedett, amit adunk neki, pedig semmi olyat nem kap, ami számára túlságosan új vagy idegen lenne, sőt igyekeztünk felvonultatni a kedvenceit az elmúlt napokban. Éhes, mert követeli az ennivalót, de csak belecsipeget...

Amikor  odamegyünk hozzá, nagyon örül, dorombol, hempereg, játszik és bújik, mint mindig, ez nem változott.

A viselkedés változás előzményeit is leírom, hiszen valahol bizonyára itt keresendő az ok, csak mi nem látjuk...

Cicánk április közepén négy gyönyörű kicsinek adott életet, az alomból sajnos egy kölyköt elveszítettünk (1,5 hetes korában). A három apróságot viszont szépen nevelte az Anyukájuk, talán néha túl aggodalmasan, tőlünk azonban egyáltalán nem féltve őket. A hozzánk fűződő viszonya érthető módon átalakult, ami elsősorban abban nyilvánult meg, hogy csak nagyon ritkán kereste a társaságunkat, olyankor is csak rövid időre. Bár továbbra is szabad bejárása volt - a kicsikkel együtt - a házba, az eddigi bent, heverészéssel töltött óráit jelentősen csökkentette. Ahogy nőttek a kiscicák délutánonként "beterelte" őket hozzánk, s csak órákkal később jött vissza (értük), akkor magához hívta a kicsiket, szoptatott vagy kint játszott velük.

Közel egy hónapja az aprók már új otthonukba kerültek, 8-9 hetesek voltak, s már teljesen önállóan ettek, amikor elvitték őket (nem egyszerre, hanem fokozatosan). Cicánk csak az első alkalmommal kereste az elvitt kölyköt, 1-2 napig úgy tűnt, hogy várja, jöjjön elő még a harmadik is. Miután az utolsó kiscicát is elvitték bejött, aludt egy hatalamsat és azóta a fent leírt szokatlan "rendszer" működik nálunk.

Fontos lehet, hogy az állatorvos javaslatára még a kölyöknevelés ideje alatt (5 hetesek voltak)ivartalanítottuk Anyacicánkat. A műtét sikeres volt, már másnap úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna, szépen gyógyult a seb, s az orvos semmi rendelleneset nem észlelt azóta sem.

Bízom benne, hogy a leírt információ elég ahhoz, hogy választ kaphassunk a változásra, s esetleg megtehessünk mindent, hogy valós probléma esetén tudjunk segíteni cicánknak.

Segítségét előre is nagyon köszönöm!

Tisztelt Stefan Siman doktor Úr!

Számomra nagy problémával fordulok Önhöz...!

Van egy 4 éves lány (maine conn és házi cica 'szerelméből') gyönyörű cicám. Nagyon ragaszkodó és akaratos is egyben.

Kb. 3 hónapos lehetett mikor hozzánk került, ugyan is a munkahelyemen találtam egyik reggel, lógot a fán.

Első látásra 'egymásba szerettünk' azóta nagyon szoros a kapcsolatunk,nagyon ragaszkodik hozzám és a férjemhez is!

A problémánk kb fél évvel ezelőtt kezdődött . A cica abszolút nem megy ki a házból. Bent alszink velünk a szobában éjszakánként, van egy szék az ágy mellett, és az az Ő helye. Mikor szeretgettetni akarja magát, akkor jön hozzánk akár éjjel is, felébreszt minket hogy simogassuk őt, ez tart kb 15-40 percig és utánna visszafekszik aludni a helyére. Ez igy volt  és van mióta hozzánk került.

A gondok fél évvel ezelőtt kezdőttek.

Van olyan éjszaka, hogy felkel a cica és iszonyatosan keserves nyávogással jön hozzánk az ágyba, befekszik közénk és iszonyatosan tolja magát  hozzánk hogy simogassuk-szeretgessük, közben bemászik a takaró alá, hozzá dől illetve hozzá nyomja magát a labunkhoz vagy éppen a hasunkhoz ott van kb egy percig, ujra kijön a takaró alól és kezdi előről a dörgölőzést. Ezalatt mindvégig keservesen nyávog, mintha félne valamitől vagy megilyedt volna valamitől. Ilyenkor próbálom megnyuktatni, teljesen a karomba tolja magát és folyamatosan simogatnom kell, és kb. 15-20 perc után megnyukszik.

Azt igazából behatárolni nem tudom ,hogy hány ilyen éjszaka telik el, mert változó. Van olyan hét nyincs ilyen 'rémülete', de van olyan hét hogy akár 3 éjszaka is megtörténik.

Azt szeretném Doktor Úrtól kérdezni, hogy mi lehet ennek az oka?

Van egy másik macska a házban, ő is nőstény és néha összekapnak és olyankor mintha verekednének de 'komoly párbajok' nem szoktak lenni. Általában mindig a másik macska bántja ami cicánkat de, a 'harcot' a mi macskánk nyeri. Utánna fogja magát és bejön a szobába vagy fel megy a székre és utánna nincs gond köztük.

Már arra is gondoltam, hogy nem lehet-e ez a gond, hogy álmodik ról éjszaka, hogy hogyan kaptak össze (vertekedtek).De azt is megfigyeltem hogy olyankor is történik éjszakai keserves feldult nyávogás-félelem mikor az nap abszolút nem verekedtek!

Remélem Doktor Úr tud nekem tanácsod adni, hogy mit tegyek illetve hogy mitől lehet ez a cicánál?!

Válaszát előre is köszönöm!

Nagyon fontos kérdésem lenne! Elhoztam egy kismacskát az anyukájától, az6 a baj hogy még szopott, de 3 nap mulva vissza vitte és nem tudom, hogy az anyukája vissza fogadja-e?

Tisztelt Stefan Siman!

Egy éves cicám 3 hete szült. Pár nappal ez előttig szépen tette a dolgát, de amint a kicsik elkezdtek kimászni a dobozból (lakásban vannak), azóta agresszív velük, valószínűleg azért, mert nem jött rá, hogy a szájában hurcolhatná őket. Így tehetetlen és ingerült, amikor azok elmászkálnak és lefogja őket, illetve harapdálja, akár a torkukat is. Nem tudom, hogy ez csak fegyelmezés-e a részéről, vagy valódi agresszió, de volt, amikor elvettem tőle a kicsiket, mert féltem, hogy bajuk lesz. Ekkor engem is meg akart harapni. Nagyon aggódom. Mit tegyek? SOS!

Válaszát előre is köszönve: Mónika

Üdvözlöm! Egy 10 hetes nőstény kiscicánk van. Azzal tisztában vagyunk, hogy egy kölyök cicának sok a játék és mozgás igénye. Ennek megfelelően igen sokat játszunk vele, de úgy tűnik neki soha nem elég. Van t9öbb játéka, amikkel önmagától is játszik, de ezek csak rövid időre kötik le, és inkább a közös játékot próbálja kiharcolni. Ilyenkor szoktunk vele pálcával játszani, kergetőzni, bújócskázni, amennyit az időnk enged. Jelenleg kb. napi 3-4 órát is. Ebből reggel 40-45 perc, a maradék este, amibe egy 20-25 perces alvás szünetet tart. Szerintem kellően megvan mozgatva, mégsem nyugszik le, hanem amint lehetősége adódik, játékosan próbál kergetni és ijesztegetni minket, még ha "békésnek" is tűnik, ha megsimogatjuk egyből játéknak veszi és támadja a kezünket. Hiába futott előtte 1 órát, ha leülök mellé olvasni, akkor 5 perc elteltével már játékosan veti magát a kezemre, lábamra, ami néha már nagyon agresszív. Mit lehetne tenni, hogy ne támadja állandóan a kezünket és tudja, hogy mikor jön el a játék vége? Amíg ott vagyunk addig állandóan jön, és játékot erőszakol, hiába is vonulunk el tőle, ha kizárjuk akkor sír. Az a gyanúm, hogy amíg nem vagyunk otthon, addig ő szinte végig alszik. Néha hazamegyek hozzá rövidebb időre, és minden játéka ugyanott van, és ő alszik. Viszont amikor felébred a jöttömre, akkor máris neki áll játszani valamivel, vagy a farkát kergetni. Mit javasol a kezünk (lábunk) épségének megőrzése érdekébe? :) A másik kérdésem a macskamentáról szól. A macskamenta valóban csak ivarérettségtől fejti ki a kívánt hatást? A mi macskánk, amikor megszagolta, úgy csinált mintha csípné a szemét. (a macskamenta olaj kiszerelésben van)

Előre is köszönöm a tanácsait.

Kedves Doktor Úr!

Nálunk nem túl drasztikus a helyzet, de mégis lenne kérdésem Ön felé. Egy 2 éves csodálatosan szép és hatalmas Maine Coon büszke "szülei" vagyunk a férjemmel. Kisebb korában sok gondot okozott, hogy a kezünket lábunkat támadási felületnek tekintette játék közben, és ilyenkor teljes erőből ráharapott az adott testrészünkre. Pár hónapja erről valamennyire leszokott. látom, hogy nagyon ragaszkodik hozzánk, főleg hozzám. Amikor nyávog, olyan, mintha beszélgetnénk. Már ismerem egy csomó nyávogását, hogy mi mit jelent. Az egyik gondom, hogy egyedül nem szeret enni, (ez állítólag fajta sajátosság), de ha ott vagyok melette, akkor is időnként rám néz, hogy biztos ott vagyok-e, ilyenkor megsimogatom, vagy végig fogom a hátát. Ez neki és nekem sem jó. Erre valami megoldá kellene. Nem mondnaám, hogy sovány, de nem is túl "zsíros". Tudom, hogy most nyár van, és kevesebbet esznek a cicák, de mindig arra gondolok, hogy valami rosszul csinálok, és ennek ő issza meg a levét. Lenne pár tanácsa, hogy mit és hogyan adjak a cicának, hogy ne kelljen őrt állni mellette? Mi 1-2 fajta alutasakosat kap, heti 3x nyers vagy főtt csirkehúst, és mellette mindig van kint Royal Canin fajta száraz, amit nagyon szeret, de ott is vele kell lenni.

Válaszát előre is nagyon köszönöm.

 Tisztelt Stefan SIman!

Tisztelt Doktor Úr!

Egy éves cicám most ellett először. Öt kiskölyök lett, már egy hónaposak. Anyjuk már két hete csak ritkán szoptatja őket ezért tejet adtam a kiscicáknak. Mára már ha bemegy abba a helyiségbe ahol a picik vannak, olyan helyre ül ahol nem tudják megközelíteni, de azért tisztogatja őket, és olyankor a cicák kihasználják a lehetőséget és szopnak egy picit. Ma észleltem, hogy mikor bement a kicsikhez, a farkát mozgatta ami úgy olvastam idegességre utal, pedig a kölykök nem is piszkálták. És később mikor játszani akartak vele többször rájuk morgott és végül kivittem, mert megijedtem, hogy bántani fogja őket. Amúgy az anyacica nagyon vékony - arra gondoltam talán a kicsik miatt - és kevesebbet eszik mint szokott.

Ön szerint miért nem foglalkozik velük többet? Esetleg bántaná is őket? És lehetséges, hogy a cicák miatt soványodott le? És miért nem eszik?

Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Stefan!
Férjemmel egy lakásban tartott brit rövidszőrű lány cica gazdái vagyunk, aki 8 hónapos korában került hozzánk, mivel akkori gazdája nem tarthatta tovább. Amikor ez kiderült, először egy olyan helyre került, ahol 2 másik brit lakott, de ők nem fogadták el, bántották, így 2 hét után visszakerült az eredeti gazdájához, innen pedig hozzánk. Ezeket megelőzően, 6 hónapos korában (a tenyésztő kérésére) ivartalanították. Nem nőtt túl nagyra, a mostani állatorvosa szerint pont rosszkor ivartalanították.

Hozzám az első pillanattól kezdve ragaszkodott, de folyton egy karnyújtásnyi távolságban követett. Az idegeneket nem szereti, ha közelednek felé és nem tud elmenni, akkor karmol. A gyerekektől nagyon fél, de őket nem bántja, csak fúj rájuk. A férfiaktól retteg, már a hangjukat meghallva is a leg lehetetlenebb helyekre képes bújni.

Már 3 éve van nálunk, látszik rajta, hogy minket szeret a maga módján, ragaszkodik hozzánk, amikor hazaérünk, az ajtóban vár és a falhoz dörgölőzik, de az érintést nem igazán szereti és nem engedi. Legtöbbször ott van, ahol mi, a hátán fekszik, a gyönyörű hasát mutatva, de ha a férjem közeledik felé, akkor elszalad, ha én megsimogatom, akkor vagy ráüt a kezemre, vagy elmegy. Néhány finom falat (joghurtok, jutalomfalatok, sonka) érdekében természetesen hajlandó közeledni, de ez csak a pillanat varázsa. Alufólia galacsinokkal játszik, azokat pofozza, vagy hozzánk hozza, hogy dobjuk el neki, majd visszahozza, de az esetek 90%-ban úgy teszi le, hogy nem érjük el.

Az első héten lefeküdtem mellé a földre és akkor a fejemhez dörgölőzött, azóta azonban ezt többször megpróbáltam, de csak annyi történik, hogy elindul felém, mint egy kedves, szerető cica, majd 5 centire meggondolja magát és elmegy. Az ágyunk mellett alszik a földön, éjszakánként időnként arra ébredek, hogy a mancsával nagyon finoman az arcomat simogatja. Ha a kanapén alszom el, akkor nagy ritkán odafekszik mellém, de amint felébredek, elmegy.

Van még arra esély, hogy bújósabb cica legyen belőle? Mit tehetnénk ennek érdekében?

Segítségét előre is köszönöm:

Zsuzsa

 Tisztelt  Állatterapeuta Úr!

Az iránt szeretnék érdeklődni, hogy a macskák milyen úton indulnak meg hazafelé, ha elkerülnek otthonról.

Történt ugyanis, hogy a kedvenc macskánk (aki a mi cicánk kölyke, de "hivatalosan" a szomszédunk macskája, ugyanakkor a nap 90%-át nálunk tölti, nálunk eszik, nálunk alszik a fotelban, náluk jelöl) elkerült "itthonról", mivel szomszédunk elköltözött, és vitte magával. Ez minket is érzékenyen érint, mivel mi is nagyon ragaszkodunk a cicához, és ő is hozzánk. Sajnos az elrabláskor nem voltunk jelen, így megakadályozni sem tudtuk.

A lényeg, az új helyről az első adandó alkalommal (kb. 2 óra után)
megszökött. Ez volt vasárnap délután(jún. 6.). Ma péntek van, és még nem ért haza. Az út légvonalban kb. 14 km, amely erdőn és mezőn vezet keresztül, lakott területet, aszfaltozott utat nem érint. (Mindkét lakás az adott település szélén, családi házas övezetben található.)
Közúton a távolság ennek háromszorosa. Azt olvastuk, hogy ekkora
távolságot akár 2 nap alatt is meg tud tenni a macska.

A macska augusztus 5-én lesz 3 éves, kandúr, igen jól táplált, nyugodt, szelíd jószág. A mostani esős időjárás miatt (az utolsó nagy eső szombaton volt, azóta nem esett) azt gondolom, hogy talál útközben innivalót.

Azt tervezzük, hogy vasárnap elindulunk megkeresni, ennek módjában kérjük szíves tanácsát. Itthonról induljunk, vagy az eltűnés helyéről?
A turistautakat kövessük, vagy légvonalban haladjunk az erdőn át?
Esetleg valami más ötlet, tanács, tipp, bármi?

Kedves Doktor Úr!

Van egy 2 éves ivartalanított kislány cicánk, és mellette 2 kutyusunk. Mind a hárman lakásban vannak (gangos ház), és így a kutyákkal nagyon sokat sétálunk. A cica ilyenkor egyedül van, amit azzal bosszul meg, hogy a kutyák kosarában lévő párnát rendszeresen lepisili. Biztos féltékenységből csinálja, viszont akár hányszor próbálok közeledni felé, megtámad. Karmol, harap.
A párommal arra gondoltunk, hogy nem jó ez így a cicának, így elvittük anyósomhoz, ahol bent is lehet, viszont van egy nagy udvar, ahol szaladgálhat, játszhat kedvére. 1 hónapig volt ott, de lefogyott, akárhányszor mentünk oda látogatóba, keservesen sírt, bújt hozzám. Úgy megsajnáltuk, hogy hazahoztuk. Egy pár napig jól is ment minden, de most újra elkezdte a bepisilést és a támadást. Már nem szívesen simogatom meg, mert szétkarmolja a kezem, viszont így meg elhanyagolva érzi magát. Nem nagyon tudom mit is szeretne valójában.
Mit lehet ebben az esetben csinálni?

Segítségét előre is köszönöm!

Tisztelt Doktor Úr!

3 éves ivartalanított kandúrommal kapcsolatban lenne kérdésem.
A cicának vizelési problémái voltak,rendszeresen vittem orvoshoz.
Amikor rosszul volt,katétert helyeztek föl neki,amit 16 napig viselt-nagy türelemmel.
Amíg fönn volt a katéter,nem tudta visszatartani a vizeletét.Erre felkészített minket az orvos,ezért nem volt belőle probléma.
Most már nincsenek problémái,viszont az almon kívül időnként sajnos az ágyunkra pisil-ez okozza a gondot.
Az almot rendszeresen takarítom,ezért nem tudom,miért nem csak ott végzi a dolgát.
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Doktor Úr!

Problémám a következő:

8 éves ivartalanított kandúr macskánk egyszerűen kezelhetetlen. Már egész kölyökkorában is vadóc volt, de azt gondoltuk, az ivartalanítás javít a helyzeten, de sajnos csak romlott...:(

A cica lakásban tartott, sajnos úgy látjuk, hogy láthatóan nem elégszik meg a másfél szoba nyújtotta területtel. Ilyenkor nyávog, követeli, hogy engedjük ki az udvarra (gangos ház), de sajnos a lakók már panaszkodtak, hogy bemegy a lakásokba, és ott esetenként össze is tör valamit. A probléma az, hogy ha nem engedjük ki, egész egyszerűen megtámad minket, és ráadásul kifejezetten vadul, teljes erejét beleadva harap, karmol, rúg. Kérdésem az, hogy egy másik macska társasága nyújthatna-e megoldást a problémánkra? Vagy egyáltalán mit lehetne tenni, hogy kicsit "nyugodtabb" legyen?

Tisztelt Doktor Úr!

Problémám a következő:

8 éves ivartalanított kandúr macskánk egyszerűen kezelhetetlen. Már egész kölyökkorában is vadóc volt, de azt gondoltuk, az ivartalanítás javít a helyzeten, de sajnos csak romlott...:(

A cica lakásban tartott, sajnos úgy látjuk, hogy láthatóan nem elégszik meg a másfél szoba nyújtotta területtel. Ilyenkor nyávog, követeli, hogy engedjük ki az udvarra (gangos ház), de sajnos a lakók már panaszkodtak, hogy bemegy a lakásokba, és ott esetenként össze is tör valamit. A probléma az, hogy ha nem engedjük ki, egész egyszerűen megtámad minket, és ráadásul kifejezetten vadul, teljes erejét beleadva harap, karmol, rúg. Kérdésem az, hogy egy másik macska társasága nyújthatna-e megoldást a problémánkra? Vagy egyáltalán mit lehetne tenni, hogy kicsit "nyugodtabb" legyen?

Tisztelt Doktor Úr!

8 hónapos, ivartalanított, félig sziámi-félig házi cica lánnyal kapcsolatosan a következő kérdésem lenne. 2 hónapos kora óta van velem, és szinte minden éjjel velem aludt az ágyamban, vagy az ágyam melletti széken. Nagyon ragaszkodik hozzám, és én is nagyon szeretem, de sajnos a párom, akivel 2 hónapja költöztünk össze, ő nem igazán örül neki, hogy velünk alszik, mert sajnos éjszaka van amikor átmászik az ágyunkba, nagyon hangosan dorombol stb., fel kelt minket. Tehát ki kéne szoktatnom, de ez nem igazán megy, ma éjjel kiraktuk, de a fél éjszakát átnyávogta, az ajtónkat kikaparta. Nem tudom mit csináljak, hogy mindenkinek jó legyen.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
További szép napot kívánok Önnek!!

Tisztelt Doktor Úr!

Szeretném megkérdezni, hogy normális esetben mennyi ideig tekereg egy kandúr párzási időszakban? Pár hónappal ezelőtt már  egyszer eltűnt négy napra, sántikalva, lefogyva került haza. Most öt napja hiányzik, aggódunk érte. Amúgy jól elvan a két nagy kutyánkkal, sokszor a hasuk alatt rohangál. Ez is baj lehet, hogy esetleg más kutyával is túlságosan bátor lenne? Tíz hónapos, és sokkal kisebb az erre kóricáló hatalmas kandúroknál.

Köszönöm válaszát.

Üdvözlöm
Született két kis macskánk 1 hónaposak,egy fiú és egy lány.Nagyon aranyosak játékosak.Érkezett a házunkhoz egy ujjabb kiscica és ő is 1 hónapos,  egy nappal később született mint a másik kettő.Amikor idehoztuk a házhoz nagyon gyorsan megszokta a környezetet,és a kettő kiscicát.Sokat játszanak eggyütt,de nemértem,hogy nagyon játékos de amikor a közelébe megyünk elszalad és elbújik.
Valamikor oda jön játszani valamikor meg elszalad és elkezd fújtatni.Nem értem,hogy mi baja van?Mit csináljak hogy ne csak a kis cicákat szeresse hanem minket is meg szeressen.
Kérem ha tud segítsen ebben hogy mit tegyünk.
Válaszát és segítségét előre is köszönöm.